HELYSZÍNI JELENTÉS
A BUDAPEST SPORTCSARNOKBÓL
Gyaloghidak, kerengő vezetnek a 28 bejárathoz
Néhány hét, és kitárulnak a közönség
előtt a kapuk. Budapest leglátogatottabb sport- és kulturális központja
lesz. A metróállomástól, az új Volán-pályaudvarról és a parkolótól gyaloghidak
és kerengők vezetnek a sportcsarnok első emeleti szintjéhez, ahol 29 ajtón
át léphet a közönség a belső körfolyosóra. Itt lesznek a ruhatárak, az
étel-ital automaták, a hagyományos büfék. A küzdőtérre 16 bejárat vezet,
tölcséresen szűkülve. A nappalinál világosabbnak tetszik a csarnok, amelyet
különleges konstrukciójú óriás Iámpák, úgynevezett fényvelők világítanak
meg. Százhúsz hangsugárzó, 376 kisebb hangszóró szolgálja a hangosítást,.
hangtechnikal összteljesítmény 20 ezer watt, több, mint a Népstadioné.
A csarnok 1,7 milliárd forintos költséggel épült. A budapestiek sokat tettek
érte, százezer óra társadalmi munkával járultak a megvalósításához, az
üzemek 500 milliót adtak az építkezéshez. Több esztendőn át dolgoztak itt
szovjet és magyar szakemberek, több nyáron át KISZ-fiatalok és a néphadsereg
műszakl alakulatai.
Most már gyakorlatilag
minden készen van a 12 500 nézőt befogadó új sportcsarnokban. Szabó Sándor,
a beruházást irányító operatív bizottság titkára, már örömmel vezeti körbe
a látogatót. Amikor a csupa üveg kerengőből belépünk a 45X90 méteres küzdőteret
övező lelátóra, lenyűgöző látvány fogad. Fóliával letakart széksorok, óriási
eredményjelző táblák, sok száz lámpa és mikrofon a fémcsipke boltozaton.
A csarnok legfélső szintjén körös-körben üvégablakok, amelyek mögött hangosítószobák,
különféle vezérlőhelyiségek, riporterállások. Szinte lehetetlen egyszerre
bejárni és áttekinteni ezt az óriási létesítményt, amelynek működtetésében
százan vesznek majd részt, mérnökök, technikusok, Speciálisan képzett szakemberek.
A csarnoknak önálló jéggyártó gépháza, automatizált klímaberendezése, több
stúdiója, hírközlő rendszere van. Kényelmes öltözők, szaunák, orvosi rendelők,
a télen-nyáron működő „jeges" edzőcsarnok és a labdajátékok terme várja
a sportolókat. S működtetni kell a sporttechnológiai berendezéseket is,
amelyek automatikus zsilipeken át jutnak a raktárakból a küzdőtérre. Ebben
a csarnokban 17 sportág eseményeit lehet megrendezni; ezenkívül politikai
nagygyűléseket, koncerteket, színházi előadásokat, jégbalettet és beathangversenyt.
Sőt tudományos konferenciát és kereskedelmi bemutatókat is tarthatnak itt.
Itt kánikulában
is lehet jégkorongozni 
Az első évad programja voltaképpen kész.
Tábor István, a csarnok igazgatója néhány érdekességgel szolgál: — Február
20-án rendezzük meg az NDK—Magyarország fedettpályás atlétikai viadalt,
áprilisban itt lesz az asztalitenisz EB, júniusban az Egyesült Államok—Európa
kosárlabda válogatott meccs, decemberben a női kézilabda-világbajnokság.
Most tárgyalunk a moszkvai jégbalett fellépéséről, júliusban szeretnénk
fogadni őket, március 13—14-én brazil táncegyüttes lép fel a sportcsarnokban.
A Budapesti tavasz rendezvénysorozatában rockestet tartanak itt, fellép
majd a Győri Balett, bemutatkozik egy 600 személyes magyar revü, lesz ifjúsági
nap, beatkoncert, tornásznők—manökenek futballmérkőzése, augusztusban a
hematológiai és vértranszfúziós világkongresszus.
Ám ameddig kialakulhatott
ez a színes és sokrétű program, az építőké volt a terep.
Kiss István,
a KÖZTI irányító vezető tervezóje: — Osztrák, amerikai és szovjet létesítmények
tanulmányozása után a leningrádi jubileumi sportcsarnok szerkezeti rendszerének
alkalmazása mellett döntöttek a szakemberek. Impozáns, bravúros megoldásnak
láttuk az ott megvalósított acélszerkezetet, amelynek nálunk több mint
százméteres fesztávolságot kell áthidalnia. A tervezés első pillanatától
kitűnő volt a kapcsolatunk a szovjet mérnökökkel. V. Alekszejevics Matisev,
szovjet. főmérnök: —Visszatekintve az elmúlt három és fél évre, azt mondhatom,
hogy példás volt az együttműködésünk, és sikerült egy önálló, a magyar
mérnökök tudását méltóképp tükröző új alkotást létrehozni. A leningrádi
és a budapesti sportcsarnok között annyi a hasonlóság, hogy azonos a tétőszerkezet
és a főkonstruktőr személye. A többi itt, Budapesten, mind-mind újdonság.
Negyvenen vettünk részt az építkezésben, volt, amikor öten, volt, amikor
huszonöten dolgoztunk itt. Elégedett vagyok, mert a szép alkotás közös
munkánk eredménye.
Tizenkétezer-ötszáz
néző foglalhat helyet a 45x90 méteres küzdőteret övező lelátón
— Mi volt az Ön számára az építkezés
legemlékezetesebb pillanata?
— 1979. május
14-e. Akkor bontottuk le az acél tetőszerkezet alól a szerelőállványzatot.
Előzetesen kiszámítottuk, hogy a tartószerkezet szétszedése után 40 centit
süllyednek majd a kábelek, így alakul ki a 23 méteres belmagasság. Voltak
vendégek, és tapsoltak, amikor sikerült a „befüggesztés". Tizennégy éve,
amikor Leningrádban az első ilyen pillanatot átéltem, mindenkit kiküldtem
a csarnokból, csak én maradtam ott a lángvágó szakmunkással. Akkor még
féltem, hátha nem sIkerüL De hát, ott is sikerült. Ez az emlék azonban
minden ilyen pillanatban előbukkan.
— Mikor kezdődött
a szovjet szakemberekkel való együttműködés?
Kiss István:
— 1974-ben, akkor, amikor az Apollo—Szojuz-program futott, és ez bennünk
azt az érzést keltette, hogy mi is páros repülésre indulunk. El is határoztuk,
hogy megtanulunk oroszul, ők azt, hogy magyarul tanulnak. És ha ez nem
is sikerült tökéletesen, mindvégig megértettük egymást a tervezőasztalnál,
mert közös volt a gondolat, a tartalom, a cél. Nagyon sok újdonsággal találkoztunk,
sok mindent kutatnunk kellett. Egy hatalmas, új középületet kellett megteremteni,
többet, mint csak egyszerű sportcsarnokot. A tanulmányozott épületek egyikét
sem lehet annyiféleképp használni, minta miénket. Hadd mondjak néhány adatot.
Tíz klímagépházat kellett elhelyezni, amelyek gépegységenként hatvanezer
köbméter levegőt mozgatnak. Gondot jelentett a zajszigetelés tökéletes
megoldása, a hangosítás, a klimatizálás, hiszen a csarnokban télen-nyáron
18—22 fokos hőmérséklet kell, akkor is, ha 12 ezren vannak, akkor is, ha
a küzdőtér jégpálya, és akkor is, ha csak öt-hatezren vannak, és, mondjuk,
színházi előadás van. Azzal is meg kellett birkózni, hogy a csarnok jól
illeszkedjék a Népstadion és intézményei már kialakult együtteséhez, formában
és színben, összeköttetési rendszereiben egyaránt.
Papp Tibor, a
31-es számú Állami Építőipari Vállalat termelési igazgatója: — A sportcsarnok
mindenekelőtt mint újszerű vállalkozás vonul majd be vállalatunk munkáinak
történetébe. Itt úgy szerződtünk és azt vállaltuk, hogy a koordinációs
szerződés alapján egy működő sportcsarnokot adunk át, és mindvégig elszámolási
és irányítási kapcsolatban leszünk a mintegy ötven alvállalkozóval. A legutóbbi
négy évben átlagosan hat-nyolcszázan dolgoztak itt, ebből kétszázötven-háromszázötven
a mi vállalatunk dolgozója volt, s igyekeztünk összehangolni, biztosítani
mindenkinek a munkaterületet, megelőzni a vitákat.
Selinger György,
az Épitőipari Beruházási Vállalat kirendeltségvezetője: — Százötven építési
napló telt be ezalatt, ötven tartalmaz tisztán csak észrevételeket, mert
az első pillanattól ügyeltünk arra, hogy minden a lehető legjobb, kifogástalan
minőségben készüljön el. Azt mondhatom, példás csapatmunka folyt itt; a
legnagyobb élményem az, hogy 1978. január 9-én, amikor a harmincegyes átvette
a munkaterületet, másnap már teljes gőzzel folyt a munka, és március végéig
80 ezer köbméter földet szállítottak innen el.
Sokan vettek
részt az építkezésben; itt mindenki számára van egy emlékezetes dátum,
egy nap, amit nem felejt el. Sárándi Benjámin, a Villanyszerelőipari Vállalat
brigádvezetője azt a pillanatot idézi fel, amikor a különleges pontfényt
„lövő" fényvetők sokasága, mind a 487 kétezer wattos lámpa tökéletesen
be lett állítva. Ez idén december 6-án volt, vasárnap délután, és együtt
örültek az öt szovjet szakértővel, akik segítettek nekik. Géczi János,
a Csőszerelőipari Vállalat brigádvezetője november 19-re emlékszik, akkor
volt a csarnokban először jég a pályán. Papp Tibor igazgató közbevág, s
azt mondja: — Elhoztam a fiam meg a lányom, és este 7-től 8-ig róttuk a
köröket, mert éveken át azt igértem nekik, hogy egyszer majd korán hazajövök,
és elviszlek benneteket a sportcsarnokba korcsolyázni.
Kaszás Pál, a BEAG szerelésvezetője a keverőasztalnál
Illics Tamás, az OTSH építőipari
üzemének főmérnöke, a sporttechnológia megvalósításának parancsnoka december
8-ra emlékezik: akkor volt a főpróbájaa jégkorongpalánk felállításának,
majd a szétszedésének, és mind a kettő ment fennakadás nélkül. A küzdőtér
a legújabb nemzetközi szabványoknak megfelelő futó- és atlétikai pálya,
amikor a vörös tartan borítja, ha jeges esemény van, akkor jégpálya, hiszen
a csarnok alatt 40 kilométernyi csőhálózat húzódik, de lehet óriási tornacsarnok,
mindenféle labdajáték színtere, rendezhetnek itt, ha felállítják a ringet,
bokszmérkőzést, és így tovább. De az igazi, nagy siker a főmérnök számára,
hogy sikerült 643 ezer dollárt megtakaritani magyar újítások nyomán. Aztán
még néhány adat: csak sporteszközökre 85 millió forintot költöttek. A sporttechnológiai
berendezések értéke 55 millió forint.
A sportcsarnok
a fővárosi tanács beruházásában épült. Mindvégig különös figyelem kísérte
a megvalósítását. Erről Kelemen János főosztályvezető-helyettes így szólt:
— A beruházónak sarkára kellett állnia az építés minden fázisában, jelen
kellett lennie, mert ahogy kirajzolódott az új létesítmény, mind több igény
vetődött fel, s úgy tetszett, hogy mindenki szeretne valami pluszt. Mi
azonban szigorúan tartottuk magunkat az előzetes elképzelésekhez, ahhoz,
hogy a költségkereten belül maradjunk, hogy jól gazdálkodjunk, ám mindent
tekintetbe vettünk, ami észszerű módosításnak látszott.
Most lakják be
azok a szakemberek az új létesítményt, akik majd „gyártják" a jeget, vezérlik
a klimatizáló automatikát, kezelik a keverőasztalokat, kapcsolják a világosítóberendezéseket.
Tanulnak — azt mondják, kezdődik a „fantomüzem", és aztán februárban ünnepélyesen
megnyílhat a Budapest Sportcsarnok.
Dolecskó Kornélia — Bánhalmi János
felvételei - Népszabadság, 1981. december 24.