Háttér (SajtóTár)
HELYSZÍNI JELENTÉS
A BUDAPEST SPORTCSARNOKBÓL

    Gyaloghidak, kerengő vezetnek a 28 bejárathoz

Néhány hét, és kitárulnak a közönség előtt a kapuk. Budapest leglátogatottabb sport- és kulturális központja lesz. A metróállomástól, az új Volán-pályaudvarról és a parkolótól gyaloghidak és kerengők vezetnek a sportcsarnok első emeleti szintjéhez, ahol 29 ajtón át léphet a közönség a belső körfolyosóra. Itt lesznek a ruhatárak, az étel-ital automaták, a hagyományos büfék. A küzdőtérre 16 bejárat vezet, tölcséresen szűkülve. A nappalinál világosabbnak tetszik a csarnok, amelyet különleges konstrukciójú óriás Iámpák, úgynevezett fényvelők világítanak meg. Százhúsz hangsugárzó, 376 kisebb hangszóró szolgálja a hangosítást,. hangtechnikal összteljesítmény 20 ezer watt, több, mint a Népstadioné. A csarnok 1,7 milliárd forintos költséggel épült. A budapestiek sokat tettek érte, százezer óra társadalmi munkával járultak a megvalósításához, az üzemek 500 milliót adtak az építkezéshez. Több esztendőn át dolgoztak itt szovjet és magyar szakemberek, több nyáron át KISZ-fiatalok és a néphadsereg műszakl alakulatai.

    Most már gyakorlatilag minden készen van a 12 500 nézőt befogadó új sportcsarnokban. Szabó Sándor, a beruházást irányító operatív bizottság titkára, már örömmel vezeti körbe a látogatót. Amikor a csupa üveg kerengőből belépünk a 45X90 méteres küzdőteret övező lelátóra, lenyűgöző látvány fogad. Fóliával letakart széksorok, óriási eredményjelző táblák, sok száz lámpa és mikrofon a fémcsipke boltozaton. A csarnok legfélső szintjén körös-körben üvégablakok, amelyek mögött hangosítószobák, különféle vezérlőhelyiségek, riporterállások. Szinte lehetetlen egyszerre bejárni és áttekinteni ezt az óriási létesítményt, amelynek működtetésében százan vesznek majd részt, mérnökök, technikusok, Speciálisan képzett szakemberek. A csarnoknak önálló jéggyártó gépháza, automatizált klímaberendezése, több stúdiója, hírközlő rendszere van. Kényelmes öltözők, szaunák, orvosi rendelők, a télen-nyáron működő „jeges" edzőcsarnok és a labdajátékok terme várja a sportolókat. S működtetni kell a sporttechnológiai berendezéseket is, amelyek automatikus zsilipeken át jutnak a raktárakból a küzdőtérre. Ebben a csarnokban 17 sportág eseményeit lehet megrendezni; ezenkívül politikai nagygyűléseket, koncerteket, színházi előadásokat, jégbalettet és beathangversenyt. Sőt tudományos konferenciát és kereskedelmi bemutatókat is tarthatnak itt.

Itt kánikulában is lehet jégkorongozni 
Az első évad programja voltaképpen kész. Tábor István, a csarnok igazgatója néhány érdekességgel szolgál: — Február 20-án rendezzük meg az NDK—Magyarország fedettpályás atlétikai viadalt, áprilisban itt lesz az asztalitenisz EB, júniusban az Egyesült Államok—Európa kosárlabda válogatott meccs, decemberben a női kézilabda-világbajnokság. Most tárgyalunk a moszkvai jégbalett fellépéséről, júliusban szeretnénk fogadni őket, március 13—14-én brazil táncegyüttes lép fel a sportcsarnokban. A Budapesti tavasz rendezvénysorozatában rockestet tartanak itt, fellép majd a Győri Balett, bemutatkozik egy 600 személyes magyar revü, lesz ifjúsági nap, beatkoncert, tornásznők—manökenek futballmérkőzése, augusztusban a hematológiai és vértranszfúziós világkongresszus.
    Ám ameddig kialakulhatott ez a színes és sokrétű program, az építőké volt a terep.
    Kiss István, a KÖZTI irányító vezető tervezóje: — Osztrák, amerikai és szovjet létesítmények tanulmányozása után a leningrádi jubileumi sportcsarnok szerkezeti rendszerének alkalmazása mellett döntöttek a szakemberek. Impozáns, bravúros megoldásnak láttuk az ott megvalósított acélszerkezetet, amelynek nálunk több mint százméteres fesztávolságot kell áthidalnia. A tervezés első pillanatától kitűnő volt a kapcsolatunk a szovjet mérnökökkel. V. Alekszejevics Matisev, szovjet. főmérnök: —Visszatekintve az elmúlt három és fél évre, azt mondhatom, hogy példás volt az együttműködésünk, és sikerült egy önálló, a magyar mérnökök tudását méltóképp tükröző új alkotást létrehozni. A leningrádi és a budapesti sportcsarnok között annyi a hasonlóság, hogy azonos a tétőszerkezet és a főkonstruktőr személye. A többi itt, Budapesten, mind-mind újdonság. Negyvenen vettünk részt az építkezésben, volt, amikor öten, volt, amikor huszonöten dolgoztunk itt. Elégedett vagyok, mert a szép alkotás közös munkánk eredménye.
Tizenkétezer-ötszáz néző foglalhat helyet a 45x90 méteres küzdőteret övező lelátón
— Mi volt az Ön számára az építkezés legemlékezetesebb pillanata?
    — 1979. május 14-e. Akkor bontottuk le az acél tetőszerkezet alól a szerelőállványzatot. Előzetesen kiszámítottuk, hogy a tartószerkezet szétszedése után 40 centit süllyednek majd a kábelek, így alakul ki a 23 méteres belmagasság. Voltak vendégek, és tapsoltak, amikor sikerült a „befüggesztés". Tizennégy éve, amikor Leningrádban az első ilyen pillanatot átéltem, mindenkit kiküldtem a csarnokból, csak én maradtam ott a lángvágó szakmunkással. Akkor még féltem, hátha nem sIkerüL De hát, ott is sikerült. Ez az emlék azonban minden ilyen pillanatban előbukkan.
    — Mikor kezdődött a szovjet szakemberekkel való együttműködés?
    Kiss István: — 1974-ben, akkor, amikor az Apollo—Szojuz-program futott, és ez bennünk azt az érzést keltette, hogy mi is páros repülésre indulunk. El is határoztuk, hogy megtanulunk oroszul, ők azt, hogy magyarul tanulnak. És ha ez nem is sikerült tökéletesen, mindvégig megértettük egymást a tervezőasztalnál, mert közös volt a gondolat, a tartalom, a cél. Nagyon sok újdonsággal találkoztunk, sok mindent kutatnunk kellett. Egy hatalmas, új középületet kellett megteremteni, többet, mint csak egyszerű sportcsarnokot. A tanulmányozott épületek egyikét sem lehet annyiféleképp használni, minta miénket. Hadd mondjak néhány adatot. Tíz klímagépházat kellett elhelyezni, amelyek gépegységenként hatvanezer köbméter levegőt mozgatnak. Gondot jelentett a zajszigetelés tökéletes megoldása, a hangosítás, a klimatizálás, hiszen a csarnokban télen-nyáron 18—22 fokos hőmérséklet kell, akkor is, ha 12 ezren vannak, akkor is, ha a küzdőtér jégpálya, és akkor is, ha csak öt-hatezren vannak, és, mondjuk, színházi előadás van. Azzal is meg kellett birkózni, hogy a csarnok jól illeszkedjék a Népstadion és intézményei már kialakult együtteséhez, formában és színben, összeköttetési rendszereiben egyaránt.
    Papp Tibor, a 31-es számú Állami Építőipari Vállalat termelési igazgatója: — A sportcsarnok mindenekelőtt mint újszerű vállalkozás vonul majd be vállalatunk munkáinak történetébe. Itt úgy szerződtünk és azt vállaltuk, hogy a koordinációs szerződés alapján egy működő sportcsarnokot adunk át, és mindvégig elszámolási és irányítási kapcsolatban leszünk a mintegy ötven alvállalkozóval. A legutóbbi négy évben átlagosan hat-nyolcszázan dolgoztak itt, ebből kétszázötven-háromszázötven a mi vállalatunk dolgozója volt, s igyekeztünk összehangolni, biztosítani mindenkinek a munkaterületet, megelőzni a vitákat.
    Selinger György, az Épitőipari Beruházási Vállalat kirendeltségvezetője: — Százötven építési napló telt be ezalatt, ötven tartalmaz tisztán csak észrevételeket, mert az első pillanattól ügyeltünk arra, hogy minden a lehető legjobb, kifogástalan minőségben készüljön el. Azt mondhatom, példás csapatmunka folyt itt; a legnagyobb élményem az, hogy 1978. január 9-én, amikor a harmincegyes átvette a munkaterületet, másnap már teljes gőzzel folyt a munka, és március végéig 80 ezer köbméter földet szállítottak innen el.
    Sokan vettek részt az építkezésben; itt mindenki számára van egy emlékezetes dátum, egy nap, amit nem felejt el. Sárándi Benjámin, a Villanyszerelőipari Vállalat brigádvezetője azt a pillanatot idézi fel, amikor a különleges pontfényt „lövő" fényvetők sokasága, mind a 487 kétezer wattos lámpa tökéletesen be lett állítva. Ez idén december 6-án volt, vasárnap délután, és együtt örültek az öt szovjet szakértővel, akik segítettek nekik. Géczi János, a Csőszerelőipari Vállalat brigádvezetője november 19-re emlékszik, akkor volt a csarnokban először jég a pályán. Papp Tibor igazgató közbevág, s azt mondja: — Elhoztam a fiam meg a lányom, és este 7-től 8-ig róttuk a köröket, mert éveken át azt igértem nekik, hogy egyszer majd korán hazajövök, és elviszlek benneteket a sportcsarnokba korcsolyázni.
    Kaszás Pál, a BEAG szerelésvezetője a keverőasztalnál
Illics Tamás, az OTSH építőipari üzemének főmérnöke, a sporttechnológia megvalósításának parancsnoka december 8-ra emlékezik: akkor volt a főpróbájaa jégkorongpalánk felállításának, majd a szétszedésének, és mind a kettő ment fennakadás nélkül. A küzdőtér a legújabb nemzetközi szabványoknak megfelelő futó- és atlétikai pálya, amikor a vörös tartan borítja, ha jeges esemény van, akkor jégpálya, hiszen a csarnok alatt 40 kilométernyi csőhálózat húzódik, de lehet óriási tornacsarnok, mindenféle labdajáték színtere, rendezhetnek itt, ha felállítják a ringet, bokszmérkőzést, és így tovább. De az igazi, nagy siker a főmérnök számára, hogy sikerült 643 ezer dollárt megtakaritani magyar újítások nyomán. Aztán még néhány adat: csak sporteszközökre 85 millió forintot költöttek. A sporttechnológiai berendezések értéke 55 millió forint.
    A sportcsarnok a fővárosi tanács beruházásában épült. Mindvégig különös figyelem kísérte a megvalósítását. Erről Kelemen János főosztályvezető-helyettes így szólt: — A beruházónak sarkára kellett állnia az építés minden fázisában, jelen kellett lennie, mert ahogy kirajzolódott az új létesítmény, mind több igény vetődött fel, s úgy tetszett, hogy mindenki szeretne valami pluszt. Mi azonban szigorúan tartottuk magunkat az előzetes elképzelésekhez, ahhoz, hogy a költségkereten belül maradjunk, hogy jól gazdálkodjunk, ám mindent tekintetbe vettünk, ami észszerű módosításnak látszott.
    Most lakják be azok a szakemberek az új létesítményt, akik majd „gyártják" a jeget, vezérlik a klimatizáló automatikát, kezelik a keverőasztalokat, kapcsolják a világosítóberendezéseket. Tanulnak — azt mondják, kezdődik a „fantomüzem", és aztán februárban ünnepélyesen megnyílhat a Budapest Sportcsarnok.

Dolecskó Kornélia — Bánhalmi János felvételei - Népszabadság, 1981. december 24.